Borzongató érzés látni, ahogyan az előadás testet ölt. Sok apró részlet lassan kibontja a nagy egészt. Mintha belülről építenéd fel az embert, aprólékosan, vagy ahogyan Babits mondja: "ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat".
Azt hiszem, az ember az alkotásban a teremtést éli meg. Én legalábbis igen, és minden apró mozzanattal közelebb érzem magam valami emberfelettihez, amit mindegy, ki hogy hív.
Persze a sok lelkes segítő nélkül ez nem működne (egy ekkora produkciónál legalábbis biztosan nem).
Sok lelkes középiskolás csatlakozott hozzánk asszisztensnek, technikai segítőnek, backstage-munkálatokra, és a JMSZK dolgozói is teljes odaadással képviselik a programot, kezelve a nehézségeket és lehetőleg csírájában megoldva a konfliktushelyzeteket. Sok kompromisszummal jár ez tanárok, szülők és iskolák részéről, és ahhoz képest, hogy mennyien vagyunk, alig akad pár elégedetlen hang. Remélem, utólag ezeket is elnyomja majd az az érzés, amit jó esetben megélünk, amikor egy nehéz, de szép munkát hagyunk magunk mögött.
Jelmezeztünk, díszleteztünk, táncoltunk, rögzítettünk, felépült a színpad, a nézőtér, és este még fényezés vár ránk. A mai szabadtéri próbát sajnos elmosta az eső, de remélem, kieste magát, és holnap-holnapután semmi zűr nem lesz már! Várom... nagyon... :D
Jelmezeztünk, díszleteztünk, táncoltunk, rögzítettünk, felépült a színpad, a nézőtér, és este még fényezés vár ránk. A mai szabadtéri próbát sajnos elmosta az eső, de remélem, kieste magát, és holnap-holnapután semmi zűr nem lesz már! Várom... nagyon... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése